Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Menü

Két ptx után pontosan egy évvel kisfiam született...

Nyitrai Dalma
2019. 10. 31. 08:13:00

 

zinte csak a közvetlen családom és a barátaink tudnak róla, viszont egy nagyon jó barátnőm inspirációjára (Varsádi Noémi) úgy gondoltam megosztom Veletek, és az ő szavaival élve megmutatom, hogy mi NŐK mi mindenre vagyunk képesek.

 

A “balesetem” előtt, - én csak így hívom- fogalmam sem volt róla

mi az a PTX…

 

Minden úgy kezdődött, hogy meg voltam kicsit fázva és köhécseltem. Egyik nap, napközben egyik percről a másikra, semmilyen előzmény nélkül, hirtelen egy furcsa érzés járta át a testem, mintha elefánt ülne a mellkasomon. Nehezen lélegeztem, és “fájt a tüdőm”. Egyből mire gondol az ember ilyen esetben? Arra, hogy tüdőgyulladást kapott. Felhívtam anyát, hogy mi legyen, mert nem érzem túl jól magam. Menjek haza háziorvoshoz vagy pihenjek inkább és holnapra jobban is leszek? Ő persze anyai aggodalommal mondta, hogy azonnal jön értem és elmegyünk az orvoshoz. Én próbáltam győzködni, hogy inkább maradok és pihenek. Végül abban maradtunk, hogy eljön értem és elmegyünk együtt az orvoshoz. El is indultam hozzá, viszont ekkor már annyira rosszul voltam, hogy a zebrán sem mertem átmenni úgy fulladtam. Odaérve hozzá és beülve a kocsiba kicsit jobbnak éreztem a helyzetet, ezért meg is kérdeztem tőle, hogy beszaladok szoliba, megvár-e :D Mondta, hogy dehogyis kislányom, azonnal indulunk az orvoshoz!


Elmentünk persze a háziorvoshoz, aki gyanúsan nem mondott semmit nekem, csak annyit, hogy szeretne tovább küldeni röntgenre és rögtön hívjam, ha megvan az eredmény, de azért írt fel gyógyszert is nekem. Én ekkor már nagyon fáradt és kimerült voltam, plusz a megfázás miatt sem volt jó a közérzetem. Mondtam anyának, hogy vigyen inkább haza, most már nem akarok még egy egész napos tortúrát. Kicsit össze is kaptunk, mert nem nagyon engedtem neki, de persze megint ő nyert és már úton is voltunk Dabasra, a röntgenre. A háziorvosom odatelefonált, hogy érkezünk, ezért soron kívül behívtak, szerencsére így várnom nem kellett. (Ő szerintem sejtette, hogy baj van…) Pikk pakk megcsinálták a röntgent és én már kint is voltam a váróban, amikor egyszer csak jön ki a nővérke, ideges arckifejezéssel és csak annyi mondott:

 

 

“Nagy baj van, Önnek légmelle van,

hívtuk a sürgősségi mentőt,

nem mehet már sehova…”

 

Folytatás a következő bejegyzésben...

 

Vissza a főoldalra     Következő bejegyzés

 

 

 

Tartalomhoz tartozó címkék: Nyitrai Dalma blog
Árukereső.hu